Sokáig elégedetlen voltam a süteményeimmel. Leginkább azért, mert külsőre mindíg szebbet vártam, amolyan cukis kinézetűt. Mára már belátom, adalékanyagok, állományjavítók használata nélkül a sütemény "házi" kinézetet kap. De éppen ezt tartom mostmár csodásnak benne. Krémest sütöttem, rengeteg fehérjém volt. Mindíg ezt sütöm, egy ősrégi szakácskönyv megsárgult lapjairól.
Hozzávalók a krémhez:
1 liter tej
4 csomag vaníliás pudingpor
9 tojás fehérje ( nekem csak 6 volt a fagyóban, de elég volt.)
20 dkg cukor
A lapokhoz: ( készen vásásrolt leveles tésztával is tökéletes!)
25 dkg liszt
15 dkg margarin
1 tojás
csipet só
1 dl tejföl
1 ek ecet
25 dkg lisztet, 15 dkg margarint, 1 tojást, egy csipet sót, 1 dl tejfölt, 1 ek ecetet jól összedolgozunk. Két vékony lapot sütünk belkőle a közepes tepsink hátán.
Krémhez 2 dl tejet a 4 csomag pudingporral és 10 deka cukorral csomómentesre kavarunk, maj a maradék 8 dl forrásban lévő tejhez csorgatjuk. Nem kell megijjedni, ha csomós, később elsimulnak. Oda ne égjen! A tojásfehérjét a maradék cukorral kemény habbá verjük és ezt is a fővő krémhez adagoljuk. Két percig együt főzzük, kavargatjuk. Melegen ráöntjük az első lapra, majd befedjük a másik lappal. A szakácskönyvvel egybehangzóan állítom, hogy igazi sikerélmény, nem nyomódik ki a krém. Nekem 15 darab lett belőle a közepes tepsimben.