Váltig állítom, hogy nem szeretek diót pucolni. Pedig áll egy kisebb zsáknyi a pincében, tavalyi termés. "Kiccaládom" mindíg zserbóra vágyakozik, de amint a hozzá vezető rögös-törős utat felvázolom, inkább lemondanak róla. Ennek ellenére hét végén még a diósat is dióssal ettük. Kedvenc iskolatitkárom lepett még két jókora adag tisztított dióval, így a feléből neki sütögettem ajándékba. Hálás közönség, mindíg méltatja a sütőtudományomat. Dagad is a keblem ( nem kéne már). Mindegyik süti a karácsonyt idézi nálam. Kánikula az volt, a konyhában folyt rólam a víz rendesen de megérte.
Mindkettő Margitkánál található, mármint a recept.
A csodakifli nem azonos a hókiflivel, anyósom füzetéből származik.
Hozzávalók:
60 dkg liszt
20 dkg zsír
4 tojássárgája
pici só
2 tejföl
2 ek porcukor
Összegyúrjuk a hozzávalókat, 4 cipóra osztjuk, amelyeket kinyújtunk, lekenünk zsírral, feltekerjük, mint a beiglit és pihentetjük 1 órát. Utána vékonyra kinyújtjuk, köröket szaggatunk belőle megtöltjük diótöltelékkel, kiflire formázzuk és sütjük. Még forrón vaníliás porcukiba forgatjuk. ( 1 cipóból kb 15-16 db kifli lesz ).
Töltelék:
a 4 tojásfehérjét 10 dkg porcukorral felverjük, majd beleforgatunk 25 dkg diót. Könnyű tölteléket kapunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése