Ha bableves, akkor utána csakis fánk vagy palacsinta lehet nálunk. Fánk. Kész. Ezt választottam, abból is az egyszerűbb fajta, a kelt csöröge lett a befutó. Az exsógórnőm bámulatos csörögéket gyártott, én a mai napig nem tudom normálisan megformázni, pedig ott álltam mellette, amikor csinálta. Ezek is túl nagyok lettek, olyan esetlenek. És hogy milyen elgondolásból szórtam meg fahéjas porcukorral, ne kérdezzétek. Ezt mindíg lekvárba tunkoljuk. De most mire észbe kaptam már ott virított rajta a fahéj. Elvette az eszem a rengeteg sárgabarack. Gergő a bableves után azt mondta, hogy ő nem szereti a fánkot, soha nem eszi meg. Jó kisfiam, nem kötelező. Egyszercsak délután 3 körül: " anya, hazudtam. Szeretem a fánkot, már a harmadikat eszem."
.JPG)
.jpg)
.JPG)
Szerintem ezt nem lehet nem szeretni. Nem tudom, miért látod esetlennek ... Én olyannak látom, amit most azonnal megennék reggelire egy pohár tejjel. Szép és finom. Nem? :-)))
VálaszTörlésMóni, ki is nagyítottam a képet, de nem találom a hibát; jobban mondva találtam, mégpedig hogy nem az én asztalomon van...
VálaszTörlés