Vasárnap az ember lányára rájön ám a süthetnék. Mert ha ebéd után azonnal nem is, de 3 óra tájékán már zörögnek a gyerkőcök a konyhában, hogy hol rejtegetem a finomságokat. Valami diós, valami csokis. Ez volt az én vágyam. Mi sem egyszerűbb. Sütöttem 20 palacsintát és cukros dióval, csokipudinggal, barack lekvárral váltogatva építettem egy tortát. Nagyon finom lett. A párom állandóan azzal macerál, hogy én halálra akarom őt etetni. :))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Húúúúúúú...
VálaszTörlésÉn is jelentkezek egy szeletért :-)
...és én is! :))
VálaszTörlésHát, ez nekem csak akkor jönne össze, ha valahol messze ki tudnék sütni annyi palacsintát, amiből meg is marad annyi, hogy ilyet csináljak... Nálunk úgy jönnek még a szomszédok is a palacsinta "szagra",mintha hangosbemondóba mondtam volna be, hogy mit sütök...
VálaszTörlésEz ám a furmányos módja a férj eltávolításnak, lenyomozhatatlan :D
VálaszTörlésDe guszta, jelentkezek én is!
VálaszTörlésMóni ez jó ötlet volt, nálunk már ebéd előtt kérdezik,hogy mi lesz a finomság??
VálaszTörlésMónika! Én már sütöttem -egy majdnem válóperes- kenyeret. Lehet Nálad a palacsinta lesz az oka :):) De ne izgulj, amig az Apjukok ilyet mondanak, addig nincs baj, ők vágynak az édességre a legjobban. Nagyon guszti a palacsintád, nekem is jöhetne most egy szelet :)
VálaszTörlésFinom,finom:-))
VálaszTörlésNekem is mindig mondja az uram,hogy miattam van pocakja,de én meg mindig mondom,hogy nem kéne fél tepsi diós kevertet bevágni úgy,hogy nem is szereti a diót.Mi lenne,ha szeretné?:-))